A szarajevói merénylet 1914. június 28-án történt, melyet Gavrilo Princip nacionalista szerb diák követett el Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese, Chotek Zsófia ellen. Ez a terrorakció lett az első világháború kitörésének közvetlen ürügye, ami aztán lehetőséget adott az európai hatalmi viszonyok átrendeződésére.

Egy hónappal a merénylet után, július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának. Augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. A németek ultimátumot adtak a belga kormánynak, hogy járuljon hozzá, hogy a német haderő Belgiumban tartózkodjon, s onnan közelítse meg Franciaországot. Belgium ezt megtagadta, mire a németek átlépték a határt. Ez volt a brit hadüzenet kiváltó oka, s augusztus 4-én beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és Németország között is.

A Német Birodalom a Moltke-terv (a Schlieffen-terv átdolgozása) alapján 1914. augusztus 4-én megtámadta Belgiumot, megnyitva a nyugati frontot. Ezután a francia területek felé törtek. A kezdeti sikerek ellenére, a több napos csúszások és túl húzott hadművelet miatt, a franciák az első marne-i csatában megállították a német hadtesteket. A csata a Moltke-terv teljes bukását hozta, a németek nem tudták bevenni a francia fővárost.

A brit admiralitás első lordja, Winston Churchill támogatásával, a hadművelet 1915. február 19-én kezdődött meg. Az offenzíva élősszőr a tengeren indult meg. A március végéig tartó hadjárat azonban sikertelen volt. Április 25-én a Dardanelláknál angol csapatok szálltak partra, de a Musztafa Kemal vezette török erők sikeresen szálltak szembe a támadókkal. Az antant erők nemtudták megtörni a védőket, így több hónapos véres összecsapások után, 1916. január 9-én távoztak a félszigetről.

1. április 26-án megkötött londoni titkos szerződéssel, Olaszország elkötelezte magát az antant oldalán. Május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezzel a Központi Hatalmaknak újabb fronton kellet véres harcot vívnia, az antant erőivel szemben.

A verduni csata az első világháború egyik fontosabb csatája volt a nyugati fronton. A csata a német és a francia csapatok közt zajlott, 1916. február 21.-től december 18.-ig, Verdun mellett, Északkelet-Franciaországban. A csata durván 10 hónapig tartott, ez volt a háború leghosszabb ütközete. A harcok során közel 700 ezer ember sebesült meg, halt meg, vagy tűnt el. A csatában a német és francia oldal is megtapasztalta a háború borzalmait, ezért lett az ütközet neve "A verduni vérszivattyú".

1916-ban a verduni csata komoly német erőket kötött le. Az oroszok ezeket az erőket kívánták megosztani, ezért 1916. június 4-én megindították a Bruszilov-offenzívát. Az oroszok komoly sikereket értek el, és 1916. június 8-án elfoglalták Luck városát. Bruszilov június 28-án újabb támadást indított, és egészen a Kárpátokig nyomultak előre. A hadművelet csak részben érte el a célját. Az oroszok és a Monarchia csapatai is teljesen kimerültek, viszont a németek Verduntől vonták el erőiket.

A somme-i csata néven ismert összecsapás, amelyet 1916. július 1. és november 18. között vívtak a nyugati fronton. Ez volt a háború egyik legvéresebb csatája, hiszen a két oldal veszteségei meghaladták az 1,5 millió főt halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban. A brit és francia szövetséges csapatok a Somme folyó völgyében 19 km széles arcvonalon kísérelték meg áttörni a német vonalakat. A britek részéről, már az első napon 20 ezer ember halt meg.

A Román Királyság 1914-ben még a központi hatalmak oldalán állt. Ám erősen pályázott az Osztrák–Magyar Monarchia által birtokolt Erdélyre. 1916-ban a nyugati fronton már kialakult az állóháború, amely az antant szinte teljes nyugati haderejét lekötötte, így az Antant tárgyalásokat kezdeményezett a Román Királysággal. Az Antant képviselői biztosították őket arról, hogy győzelmük esetén Erdélyt haladéktalanul a román területekhez kapcsolják.

1917 elején megváltozott a helyzet a tengeri hajózásban. A németek meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút. Az Atlanti-óceánon minden tengeri szállítást végző hajóra tüzeltek a német tengeralattjárók. Miután több amerikai kereskedelmi hajót is elsüllyesztettek, és a Zimmermann-távirattal Németország be kívánta vonni a háborúba Mexikót, április 6-án az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent nekik a Központi Hatalmaknak.

Az olaszok 1915–1917 között sikertelenül próbálták meg áttörni a Monarchia védelmét, sőt 1917. október 24-én az utolsó isonzói csatában Caporettónál osztrák–magyar és német csapatok törték át az olasz frontvonalat. Az olasz hadsereg 40 000 katonája meghalt, 300 000 fogságba esett, a központi hatalmak viszont nem tudták folytatni a támadást.

1917 februárjában forradalom tört ki az Orosz Birodalomban, majd 1917. március 15-én II. Miklós orosz cár lemondott a trónról. A polgári kormány, Kerenszkij vezetésével folytatta a háborút. A központi hatalmak folyamatosan nyomultak keletre. A bolsevikok támadást indítottak az új kormány ellen, majd az 1917 november elején meg is bukott. A szovjet hatalomátvétel után Leninék legfontosabb dolga a világháborúból való kilépés volt. 1918. március 3-án aláírták a breszt-litovszki békét.

Az Osztrák-Magyar Monarchia, a balkáni és az olasz frontok összeomlásával, forradalmaktól tarkítva, 1918 november 3. Padovában fegyverszünetet kötött. Németország utolsóként, augusztus 8-i nyugati front összeomlása után, a Császár november 9-én lemondott és Hollandiába menekült. A német kormány november 11-én írták alá a franciaországi compiègne-i erdőben állomásozó vasúti kocsiban. Ezzel véget ért az európai háborúként induló, de a világ égésévé váló, mindent megváltoztató konfliktus.